Beszélni sose, veszélyes, a hangtól félek,
írok mindörökké, hogy e mocsokban is éljek:
Írok, mert a kapcsolódó szeretet hamis,
írok és magányba fordul a belső világ, az is,
írok, hogy a sorok között kevésbé féljek,
írok, mert félek, szólj hozzám feloldva kérlek,
írok és a betűhullám áttör egy falat,
hullám itt nem árasztja el megint az agyat.
Írok akkor is, ha szavam senkit se érdekel,
írok mert szemem héja mögött élő-holtakat képzel el.
Írok, mert úgy lennék jó, de rossz vagyok,
talán nem tudok igazán szeretni, nem adok, nem kapok.
Írok és játszok, örök betűkkel
most én betűzöm az Életet, te is betűzd el,
mint zongorán a hangok, a nyelv ilyen,
hiányzol, mégis könnyen bánthatlak, löklek, menj innen,
már bizonyított : nem vagyok alkalmas semmire mi emberi,
próbálok a lét fájdalmán túllépni, feledni,
feledni mindent mi fáj, mi véges,
a kapcsolat a Halálban lesz tündöklően ékes.
Írok és játszok míg él bennem halvány erő,
míg életre kárhoztatott a nagy égi Teremtő.
