Sor sorra épül, nincs többé érzelem,

nincs többé kapcsolat, nincs többé félelem,

nincs többé temegén, nincs többé miésők,

nincs többé pozitív szó, nincs több, mi építő,

rossz vagyok, nem vagyok, ki tudja énbennem,

önző vagyok, egomán, hogy végül nem mentem,

bántanálak, mert ezt fellelem tebenned,

bűntudat mardossa ott belül lelkemet,

és akkor elítél, vagy magam ítélem,

magamtól a felmentést többé nem kérem,

mindig csak felmentés, gonosz lény énbennem,

szívemet felvágtam, véresre késeltem,

elbújok, sorok közt, a lapokon kapcsolat,

menekülök őbelé, nyelek csak nagyokat,

nincs már könny, nincs többé csöppenő vérescsepp,

így tettem és nem kérdés, lelkem se kérdeztem,

mégis oly nehéz most, bűnös a létezés,

nem élnék én se, s lenne ráébredés,

mi történt, ki lettem hosszú évek nyomán,

szétfeslett az Élet, szorongásban korán

meghalni készültem én minden éjszaka,

mert tudtam, egy szép nap én leszek mostoha.