Reggel, vagyis 10 óra helyett 13-kor (igazából nem is értem, minek kellett a plusz 2-3 óra) megállapítottam a következőket: 

Hétvége van. Pihenhetnék. Azt várnám, hogy jól alszok, de nem és nem, és szorongva kelek. Minek aludjak, ha másnap így is ennyire kivagyok?  Valami nagyon de nagyon nem stimmelt. Aztán rájöttem, megjött a női baj. Utálatos dolog, főleg mikor az éjszaka közepén jön, persze olyankor, amikor alszok. Meg vagyok borulva. Most épp a nem alvó fázisomat élem. Hajnalig olvasok, munkaidőben is, aztán még inkább hajnalig bámulom a sötétet. Izzik, könnyezik, fáj már a szemem, de nem bírom lecsukni.

Bámulom a körülöttem lévő sötétet. Szorongva, fejfájással kelek, és telnek a mindennapok, na és végre hétvége. A két altatóról 3-4 hónapja küzdelmes vitát folytatok magamban, melyik nyerjen, de egyik se nyerő, mert én napról napra élek, kialvatlan és szorongva. Miközben ezeket a sorokat írom, édes bort kortyolgatok. Pénteken, eldöntöttem, hogy ez kell, legalább hétvégére, és ez finom, nagyon túlságosan finom és édes és meg tudnám inni az egészet egy ültő helyemben, de igyekszek a mértéktartásra, bár nehéz. Finom édes, enyhe alkohol, utat ver bennem abba a mélységbe, ahova nem nagyon jut el senki más. Talán fogok sírni ..... vagy nem, nem tudom, mindenesetre sose gondoltam, hogy egy szombat lehet ennyire KIBASZOTTUL NEHÉZ.

MINEK ALUDJAK, HA AMÚGY IS SZORONGVA KELEK???

Csak ezek után jött a java. A sétánk után (kis Pic a kutyám), itt hagytam és elmentem levágatni a hajam, mert már UNDORÍTÓ VOLT, EGGYEL TÖBB DOLOG , AMIT UTÁLJAK MAGAMBAN, DE A HAJAMON LEHET VÁLTOZTATNI. Összekevertek egy pirosast meg egy vörösest, no, nem full festés - azt még sose mertem, de talán nem is szeretném, viszont a szőke feldobható vörössel - csakhogy

SZORONGÁS 1. : Ha ilyen van, én nem táplálkozok, vagyis se nem ettem se nem ittam, se nem vettem be gyógyszert, így, ültem kb fél 6-ig a fodrásznál. A zene lyukat vájt az agyamba, az embereket árgyus szemmel figyeltem, mellettem egy lány a full vörös haját most szőkére festtette át. Egy részem irigyelte, hogy 18 évesen ( hallottam, beszélgettek) ő így lazán festetgeti a haját, semmi lázadás, ez tök normális. Ja. Ja. Nekem 18 évesen még az anyám fodrászához kellett mennem és meg volt szabva milyen hajam lehet, legkevésbé se festethettem. Emlékszem, mikor életemben először kértem bele vöröset, hogy az milyen diadalmas érzés volt. Persze, akkoriban még se a border, se a pszichiáter, de még pszichológus se volt képben, éltem az anyai elnyomás alatt, nem lehettem más, másmilyen csakis az és olyan amilyet ő akart, elképzelt, formált, később találtam rá azt a szót, hogy PRÓBABABA VOLTAM, a ruhatáram, a hajam, minden , úgy kezelt mint egy rohadék BARBI BABÁT. Csak én sose voltam az, kinyomtam a baba szemét, a plüsseimet viszont idő előtt elvették tőlem az összeset.

Nem, hát, nem igazán tanultam meg aludni kisgyereknek, kamaszként és később meg brutálisan nem aludtam, súlyos volt már éveken át, most meg már altatók között kell válogatnom, de még mindig nem nyerő egyik se, mert dolgozni is kell és felkelni és elindulni és turbó és hajtás és szorongás és depresszió és aztán néha már semmit se érzek.

Szóval, fodrász előtt 0 táplálék, 0 víz vagy reggeli frissítő, kiszáradt száj, de fasza hajam lett. Fasza vöröses lett a hajam, de csessze meg, milyen áron. Ugyanez megy utazásnál, nem puszta evészavar ez szerintem, ez egyszerű nem evés, az étel, az emésztés megtagadása, inkább szorongok vagy elájulok félúton.

Közben már majdnem elfelejtettem, hogy a menzesz is itt van, de mégis hála neki, most tudtam hogy mivel nem ettem semmit, ha görcsöl a hasam vagy fáj, az a menzesz és nem a beleim csesznek be valami hasmenéssel. Végül is, hogy lehetne hasmenésed, ha semmit nem viszel be???? Nos, ezért csinálom. 

Ülök ott, néha megkordul a gyomrom. - Kicsit még várj! -kérlek, mondom neki - Bírd ki még egy kicsit, még egy kicsit!

Vége. Szabadultam. Bolt, vásárlás, potom fél 6-ra haza is értem és rögtön  ..... ettem volna, de volt egyéb más baj.

Hogy a jóistenbasznámeg. Véres a bugyim, vérfoltos a nadrágom. Faaaaszt! Erre nem gondoltam. Elbaszott dolog ez a betét. Gondolkodok. Mi a fasznak nem tudok én tampont használni??? Mitől félek??? Ennyi idősen??? Más már tizenévesen is simán elbánik egy tamponnal. Nekem ez a nőiség dolog, egy amúgy is bántalmazó, elhanyagoló és nemtőrödöm anyával nem fejlődött ki.

Eszembe jut, bevillan egy emlék. Láttam én őt, talán már általános kisiskolás koromban is, amikor a fürdőben dugdosta fel magának a tampont. Nem tudom ez így okés e? Vajon ez hogy hat a női vagy szexuális fejlődésre? Az enyémre nem hatott jól. Egyszer, ki tudja, mennyi idősen, álltam a kádban, és próbáltam, azt a pózt felvenni ahogy anyám is csinálta és neki pikkpakk, én meg álltam ott, szenvedtem, már akkor begörcsöltek az izmaim, ja, jaja, lazítsd el (mégis így , a nőgyógyász se boldogul) , hát faszt, merre toljam, hol toljam, bemegy e , hol kell ennek a szarnak lenni és véres, tehát csúsznia kéne de nem csúszik. Faszba is, itt csődöltem be egy kis rohadék minitamponnal és azóta se próbáltam. Ki tudja miért. Félek tőle. Ez pl eléggé bor-igényes téma.

Szóval, vettem le mindent, vágtam mindent a mosógépbe, belőlem csöpögött a véres folyadék .....

ááááááááhhhhhh, kurvaanyját, éhes is vagyok, EKKOR ÉRZEM, FELTÖR A TORKOMBA AZ EPE,  na mondom, szuper, nyelem vissza és ordítok a szerveimmel:

- Csak még egy picit várj!!!!!!! Könyörgöm!!!!! 5 perc és eszek. Tudom fél 6 van és egész nap semmit se adtam neked enni, de ... mindjárt. 5 perc.

Aztán végre ettem, rendes kaját, aztán csokit, aztán végre ittam is és bevettem a REGGELI  gyógyszerem potom fél 6-kor késő délután.

Most az édes bor, talán kicsit lazít a napomon.

Kedves Mindenki!

Ez volt egy Borderline személyiségzavaros lány egyetlen normálisan abnormális hétvégi napja.