Reggel, vagyis 10 óra helyett 13-kor (igazából nem is értem, minek kellett a plusz 2-3 óra) megállapítottam a következőket:  Hétvége van. Pihenhetnék. Azt várnám, hogy jól alszok, de nem és nem, és szorongva kelek. Minek aludjak, ha másnap így is ennyire kivagyok?  Valami nagyon de nagyon nem…

Sor sorra épül, nincs többé érzelem, nincs többé kapcsolat, nincs többé félelem, nincs többé temegén, nincs többé miésők, nincs többé pozitív szó, nincs több, mi építő, rossz vagyok, nem vagyok, ki tudja énbennem, önző vagyok, egomán, hogy végül nem mentem, bántanálak, mert ezt fellelem…

Sok hónapja harcolt az Élettel. Tudtuk, az utolsó hónapjait élte. Hallucinált, ott nem lévő emberek, hangok, jött Sümeg, majd jött még egyszer Sümeg, kapta a gyógyszereket, kezdetben tolták nagy adagban, attól még őrültebb dolgai lettek, aztán meg már ......... többet már én se tudtam. Nem volt meg…