Sajnálom ... sajnálom hogy előled megléptem,

de pillanatok alatt minden tört, új utat reméltem,

könnyeim között igazán csak most érzem,

milyen fontos voltál az életemben,

hiányzol és most jut el az agyamig : vége,

hosszan volt miénk a kezdődő hétvége,

időközben mertem rád nézni, lassan bíztam benned,

neked fontos voltam és lassan adtam át lelkemet,

és most felfogom lassanként, hogy vége,

sűrű felhő gyűlik a magas égre,

könnyeim folynak, hónapokra elmenekültem,

nem éreztelek, túlságosan fájt, belül nem kerestelek,

mert volt más, de akkor mégis, zavarosan de kötődtem hozzád,

hiába vagdostam a szavaim hogy én aztán nem, nagy volt a pofám,

s most küzdök a záporozó könnyekkel,

sajnálom, hogy az első sokkos pánikban másfele mentem,

hiányzol, újra olyan távoli lettél s lettem,

hiányzik mosolyos, tiszta s néha játékos tekinteted, 

mely súg: minden rendben,

aki mellett hosszú időbe, munkába telt , biztonságot leltem,

s a hangod, az is a fülemben cseng, szerettem,

belőled darabok élni is fognak bennem, de már nem kereshetem,

csak most fogta fel az agyam és mélyen a lelkem,

benn és kinn is, a világgal együtt végessé lettem.