Távol vagy, túl távol, tőlem fényévekre lebegsz,

már nem bonyolódom beléd, mégis mindig kereslek.

Szemem elrévedt, egy messzi ponton nyugodt,

lelkem e távolságban kimerült, fájdalmas könnyekig jutott,

túl egyedül vagy, magány van e távban,

a sötét univerzumban egy csillag hősi halált hal,

szétrobban és darabjai szétszóródnak a térben,

a Halál és az Élettel itt már nem ér fel.

Túl távol vagy, hangod is olyan messzi,

megéri még vajon a kapcsolatot erőltetve keresni?

Fáj ebben a távolságban létezni,

fáj a fénylő csillagoktól bármit is kérdezni,

fáj a távol de veszélyes a közel,

a közelség meteorrajokat lövell.

Egy-egy apró érintés és felizzik belül,

távol a csillagok között lebegsz tovább rendületlenül,

fényévekre lebegsz, árnyékod siklik,

a hangok is messziről hallatszanak,

az univerzum többé meg sose nyílik.