Kívül élet, bent meg halál,

felszállt már a halálmadár,

felszállt, fel a sötét égbe,

forró lángok égető körébe,

kívül élet, belül meghalok,

már semmit se akarok.

Az emberek feleslegesen 

cseverésznek,

kérdeznek, de én félek,

kamu válasz, kamu világ,

lelkem mindig disszociál.

Kiszáll, és már nem is figyel,

az emberek futószalagon jutnak el

ki újra az életbe,

te ott maradsz vérezve,

mert feltépik sebed,

belemásznak, zárod lelked.

Közöd? - üvöltenéd vissza,

nem teheted, mert azt a megélhetésed

issza.

Hát elfojtod, majd itthon kitörsz,

jő az este, végre utolsókat löksz,

és zuhansz, este, itt a halál,

alszunk halál, nappal magány,

kívül mindig élet, belül halál,

elreppent a halálmadár.