Állandó téma. Idézem, ami még megmaradt bennem.

- Megint töröltem magam a chat-ről.

- Na, mi történt?

- Teljesen felesleges. Senki nem válaszol. Próbálom az emberekkel megosztani magam, de teljesen felesleges ...

( rosszabb esetben : - Leblokkoltam xy-t a chat-ről. - Mert mit csinált? Megsértődött megint, ugye? - Egyszerűen csak fárasztó, kommunikálni, annyira mondanám, magyaráznám, de nem ért, elfáradtam. - ......... és megharagudott rá. - Nem. ( leginkább csak szorongást okoznak az emberek )  )

Kezdetben :

- ..... és - csak felvetem az ötletet - mi van ha az email-jeit el se olvassák? 

Azóta is mélyen magamban ott van, hogy amit írok, a túloldalon el se olvasnak, át se ér. és ezért nem írok már senkinek, annyira, de annyira FELESLEGES AZ EGÉSZ BASZOTT ERŐLTETETT PRÓBÁLKOZÁSOM. VAGYIS, HOVA IS KERÜLHETNEK A LEVELEIM: OLVASATLAN / KUKA / TÖRÖLT. :(  A HIÁNYZÓ VÁLASZ EMAIL MÁR NEM IS ÉRDEKEL EZEN A PONTON.

- Mit írt? - ez elég gyakori kérdés, hátha kiderül y miért nem ír vissza. ( mert elege van belőlem! - ez a mindenkori magyarázat, van férje, családja, nem kellek, nyűg vagyok )

- Nem tudom. (esküszöm, nem tudom, bármit leírok chat-en vagy email-ben az utána törlődik  a fejemből, lehet azért mert tudom, hogy nem lesz válasz)

- Mit vár ? Mit írjanak?

- SEMMIT.

VÉGIG KITARTOTTAM AMELLETT, HOGY NEM VÁROK SEMMIT.

- Az ember, azért ír valakinek, mert vár valami reakciót vagy választ.

- Én már nem - felelem rezignáltan.

Tényleg nem. Azóta is mindennapos tapasztalat. Hiába egy sms, hiába egy email, de még néha a chat is hiába. A chat-et tudom törölni, hogy ne okozzon zavart, az email és az sms terén pedig egyszerűen csak nem írok.

Nincs kinek, nincs mit és nincs miért. Ha van, akkor is a felesleges kategória.

OTT ÁLLOK A SARKON ÉS VÁROK A SOSEM VOLT VÁLASZRA.

TALÁN, JOBB IS HA NINCS. KÖNNYEN IDEGES LESZEK, KÖNNYEN SZORONGOK AZ EMBEREKTŐL. A LEGTÖBBEN ELINTÉZIK EGY OKÉVAL MEG MANAPSÁG MÁR SMILEY-KKAL, ERRE NINCS SZÜKSÉGEM. ÉRZŐ, MÉLY, EMBERI DOLGOKRA VÁGYOK, DE EZ TÚL NAGY KÉRÉS, HOGY TÖLTS VELEM EGY KIS IDŐT, TÚL NAGY VÁGY - SÓHAJ! ESETLEG MEGIGYÁL VELEM EGY KÁVÉT, TALÁN NEM A KÁVÉVAL BESZÉLGETNÉK GONDOLATBAN, MINT AHOGY MINDIG IS.

C. TANÍT A KOMMUNIKÁCIÓ HOGYANJÁRA,

- Az emberek, tudja, legfőképp céllal írnak valakinek, röviden, elhívni kávézni vagy megbeszélni egy találkozót, ahol majd SZEMÉLYESEN  sokkal jobban és érezhetőbben (mimika, gesztus, testbeszéd) és egymást tisztán értve tudnak beszélgetni.

- Ez nekem nem megy, talán sose fog menni - mondom szomorú hangon. Én szeretek mesélni ..... és igen, nem szeretem ha a másik beleszól, talán ezért írok szívesen ---- Még C.-nél is néha úgy beszélek, nem tud beleszólni, épp ahogy vizsgáztam is régen - ha nem tud a másik beleszólni, nincs veszély nincs szorongás.

DE EZ NEM BESZÉLGETÉS. FOLYAMATOSAN TANULOK ... BESZÉLGETNI.VAN AKINEK EZT IS TANULNI KELL, HA MÁR HAZAI VIZEKEN NEM TANULTA MEG VAGY VESZÉLYBEN ÉREZTE A SZAVAIT, NEM HALLGATTÁK MEG, LEKICSINYELLTÉK, NEM VETTÉK KOMOLYAN, VAGYIS ELHALLGAT .....ÉS FELNŐTTKÉNT ÚJRA KELL TANULNI, VAGYIS EL KELL KEZDENI TANULNI, AZT AMIT SOSE TANULT MEG IGAZÁN.