Kinn állt a hídon. Figyelte az alatta elterülő mélységet. A kora esti gyenge napsütés érintette, talán utoljára. Beszámíthatatlan volt. Nem tudta, mi lesz a következő mozdulata.  Autók jöttek-mentek, ő figyelte a körülötte zajgó világot, de rá senki oda se bagózott. Sose tudta megragadni az emberek figyelmét, mindenki magára hagyta az utolsó perceiben is. Nézett le  a hídon bele a mélységbe és tudta, hogy most biztosítás nélkül fogja megtenni. Itt nincs víz, itt nincs lebegés, itt nincs megtartó erő.

Nincs megtartó erő, nincsenek emberi kapcsolatok, sehol, senki. Autók cikáznak de egy se áll meg. A lány belül játszott velük. Vajon észrevesznek? Csak emeld egyik lábad a másik után - suttogja magának és már kinn áll a híd szélén. Alatta most nem háborog a Duna, nincs víz mint megtartó erő. Fák vannak és a csupasz beton. Ott fognak neki emlékhelyet csinálni, ahogy a többi szerencsétlennek, akik már megtették.

Minek élni? Élni bele ebbe a rohadtul magányos világban, ahol senki se figyel rád igazán. Minek élni ebben a magányos, szeretetlen világban? Biztos ezt se veszik észre.

Egy autó mégis megállt, de késő volt, a lány elengedte a híd szélét és zuhanni kezdett. Abban a fél másodpercben amíg zuhant, azt gondolta talán visszacsinálná. Vagy mégse? 

A következő percben már csak lelke lebegett kinyúlt, összetört teste felett. Lelke ott lebegett felette, ahogy próbálták a mentősök újraéleszteni de a műszer egyenesen sipolt bele a végtelenbe a híd sokadik öngyilkosa felett. A sipolás bejárta a várost, a szülők összeomlottak. Senki se tudta mi vezetett idáig csak a lány maga. Ő tudta, mi vezette az utolsó lépésig. Lelke utána még évekig nem tudott átkelni, ott lebegett, lődörgött a híd alatt, körül. Aki fogékony volt rá, érezte. A híd alatt a sokadik virágokból összetákolt emlékmű is elkészült. Ennyivel emlékeztek rá. Az élet viszott ment tovább. Egy újabb őrült hídugró miatt nem állhatott le minden.

A veszprémi Viadukton újabb öngyilkosság - hirdette a szalagcím a helyi újságban.

Végre figyelnek rám, végre, halálomban fontossá váltam - mondta a lélek és átsiklott a dimenziókapun.