2.40 hajnal ....

a zene megállt körülöttem ....

elhallgattak a hangok ....

eleredtek a könnyek ....

hajnal ...

nincsenek többé körülöttem  hangok ...

nincs körülöttem zene ...

minden megállt ........ és a csendben ... csak forgok és forgok ..

becuppantott az örvény ...

forró volt a víz ........ hideg a lábam ...

fázok 

belül 

fázok ....

és folynak a könnyek ...

és terjed bennem a nyugtató ....

tudom, hogy ez .... nem amolyan normális élet, olyan, ami a többi embernek van ...

nem normális egész nap csak várni ...

várni valamire ...... valakire .... várni Rád .... hogy velem legyél,

hogy elolvasd,

és tudjam, itt vagy

hogy tér és idő összeköt és egyszerre szétválaszt minket ...

és folyik a könnyem ...

és ölelem a plüss macit, össze-vissza ölelem

mert ölelnem kell valakit .... valamit .... téged ....

itt vagy? Adj egy jelet .....

halljam a hangod ....

ordíts rám szörnyként, akár, csak tudjam, hogy velem vagy

hogy itt vagy

hogy azt tehetek veled, amit akarok,

megölelhetlek, vagy akár megölhetlek,

legyél és aztán hagyj el,

együtt induljunk a pokolba,

ott már nem lesz más,

csak a halálfolyó,

te és én, együtt és mégis külön. ...

szeretlek .... de ez szétszakít a fájdalomtól ...

menj a picsába,

ha hozzám már sose jössz, dögölj meg ott ahol vagy,

viszlát ....

viszlát a pokolban.