Mai napig hallom a hangod. Már az óránk elején, ahogy meséltem neked az email-ben leírt dolgokról, csak ezt mantráztad : FENYEGETŐ, FENYEGETŐ, FENYEGETŐ. Nem számoltam hányszor hangzott el. Egy borderline-os. Fenyegető. Ebben a szóban fellelem anyámat is. Mindig is fenyegetések között éltem. Ki a halálával fenyeget, ki azzal, hogy veszélyes, hogy nem képes végigülni egy csoportot dührohamok nélkül. Az ember tudatában van annak, hogy milyen. Legalábbis, identitásokat gyárt magának. A terápiás óra minden momentuma bennem él, időnként fellobbantja a belső lángokat, az önutálatot, hogy nem akarjuk elfogadni ezt, hisz nem akarunk ilyenek lenni. Mégis ki akar?????  Öntudatlan vagyok FENYEGETŐ, és ezt utálom, és még be is mantrázza nekem. Időnként már nem tudom, magamra vagyok dühös, hogy elbasztam a biblioterápiás csoportnak a lehetőségét is, mert tudom, egy-két email, az, hogy nem akartam magamról kussolni vagy zsákbamacskát árulni, aztán elbasztam.

ENNYIRE IJESZTŐ LENNÉK??????  ENNYIRE MÁS???? ROSSZ. ENNYI. Másnak, aki belsőbb körben állna, persze már írni se merek, mert mi a faszt írnék. S mit válaszolna???? Azt, hogy mindenki szenved???? A normális "területen" is vannak problémák??? Ja, és hogy mindenki kurvára egyedül van??? Ezért mi a fasznak keressem a kapcsolatot??? 1 hete jöttem haza a kórházból, bele a munkába, SURVIVING, túlélés, reggeltől estig és amit valóban szeretek csinálni, hát azt majd éjszaka, áh, nem, hajnalban és reggel kizuhanok és újra elindulok. Nem tudom meddig fogom így megint húzni???? De még 6 órásba váltani is óriási szégyenérzet és persze kevesebb fizu.  PÉNZÉRT MINDENT VAGY SEMMIT. SZERETETÉRT. SEMMIT.  Mert mégis mi a fasznak? Nem létezik.

Persze, ha nem válaszolok telefonra, smsre akkor se haltam meg, csak maximum belül, csak épp szólni sincs erőm senkihez. Az én hangulataimat nem veszik át. Senki. Mert senki nincs mellettem. Én persze munkában mindenki hangulatát átnyalom. Már várják J.-t. Végre valakit majd szerethetnek. Mert engem nem valószínű. Na de nem panaszkodok. Ilyen az élet.

Hát, szóval, FENYEGETŐ. Faszból lesz valaki olyan súlyos eset, hogy kórházon kívül semmilyen csoportba nem vállalják. És magának ez milyen volt? - kérdi. Nézek rá. Talán szomorúan. Mégis érzéstelen. Semmilyen, megértettem, hogy ezek után vállalhatatlan vagyok. Szerintem elutasítottnak érezte magát - mondta - néztem rá és azt vártam továbblépjünk.

Hazajöttem. Újabb órák teltek, majd egy nap. Zuhany alatt csúszott be: ELUTASÍTOTT. Aztán csak sírtam, bele a törölközőbe. Csak sírtam és sírtam és sírtam és kijöttem és sírtam tovább.

Aztán a csendben kezdtem hallani a hangját. FENYEGETŐ. FENYEGETŐ.

Hát bassza meg, hogy bemantrázza, hogy fenyegető. Mégis, csak belőle érzem azt az elfogadást, amit kb sehol a világban, az elfogadást a borderline énem felé. Felőle. Mert hogy 2 év telt, de valószínűleg az elfogadás még bennem se született meg. Elfogadja de megmondja, nyíltan és én ettől a büdös picsába is kiakadhatok, sajnos így van, a fenyegetőzést nagyon messziről hozom magammal. A mantra, ahogy terápia elején elkezdte : FENYEGETŐ, FENYEGETŐ, JÓLVAN, KUSS MÁR, OKÉ, FELFOGTAM. Felfogtam. Elbasztam.

Most magára vagyok dühös vajon vagy magamra???? Magára is? és magamra is??? 

Faszba az egész létezéssel. Feküdj, csukd be két szemed és pörögjön a mozi. Álom vagy valóság az Élet? Kimegyek, az őszi szél átfúj a még zöld leveleken, másvilági ahogy hozzám ér a szél. Lebegek. Érzéstelen lebegek a semmiben miközben a testem végtelenül fáradt.

Nehéz elfogadni. Hogy az életünk belül mint egy elkorhadt fa, ami aztán apró faforgácsokra zuhan szét, mint egy ellobbanó gyertyaláng és mint a testünk ami hamuvá válik és szétszóródik a szélben, a test, a lélek, ami már rohad belül.  

AZ ÉLETÜNK VÉGES. A HALÁL MAGA.

Ő ELFOGADJA ÉS NÉHA MEGDOB ÉRDEKES,ÉRTÉKES INFÓKKAL IS.

AZ IDENTITÁSOK:

1, VAN A BORDERLINE-OS, AKITŐL FÉLTENI KELL AZ EMBEREKET, AKI NEM TUD CSOPORTBAN MŰKÖDNI, DÜHROHAMOKAT KAP BLABLABLA.

2. VAN AZ, AKI SZERETI AZ IRODALMAT, SOKAT OLVAS, VERSEKET ÍR, DOBOL ÉS ÉNEKEL ÉS MÉG EZER DOLGOT LEHETNE MONDANI, AMIT ÉN NEM TUDOK. 

3. ÉS EZT CSAK ÉN TOLOM BELE, VAN VALAMIFÉLE SKIZOTIP RÉSZ, MERT MIUTÁN A DOKIM KITALÁLTA, MINDENHOL EZT LÁTOM, ELŐSZERETETTEL MÁSOLJÁK, HISZEN A BORDERLINE AZ EGY MINDENKI ÁLTAL UTÁLT, SÚLYOS ÉS STIGMATIZÁLT DOLOG. EZÉRT PERSZE KERÜLNI KELL.

FASZT. HA NEM KERÜLNÉ KI MINDENKI HÁNY KM HATÓKÖRŰ SUGÁRBAN, HA LENNE A TERÁPIÁN ELHANGZOTT "BELSŐ KÖR" , AMI NINCS, A KÜLSŐNEK MEG PERSZE FASZT SE LEHET ELMONDANI........ 

HÁNYSZOR ÍRTAM LE HOGY FASZT???? LEGALÁBB ENNYIT FEJLŐDTEM. NEM MODERÁLOM MAGAM TÖBBÉ.