Megint egy hosszú hétvége ...

- ELTŰNTNEK NYILVÁNÍTVA ! - ÁLL A SZÍV ABLAKÁN

Nincs kihez szólni, nincs kivel beszélni, nem vagy érdemes az emberi kapcsolatra, szóra,

eltűntnek nyilvánított a világ ...

és te is eltűntnek nyilvánítottad a világot minden egyes elemével,

eltűntél, eltűntél számomra, talán meg is haltál, de én mégis mindig várlak,

várok egy szót, várok egy érzést, várlak, hogy betöltsd a bennem tengő ürességet,

nincs bennem szó, nincs bennem érzés,

aki, ami  volt, az is meghalt bennem:

talán fura, érthetetlen, távoli gondolatok, egy fura, érthetetlen és távoli lánytól,

aki így tartja meg magát a felszínen aztán ki tudja mikor,

majd egy váratlan pillanatban újra sírásban tör ki,

mert nem akar mindig elkerülni, nem akar eltűntnek nyilvánítani,

legyél, de biztonságosan legyél,

talán ez túl nagy kérés, hisz nem lehet biztonságban,

sose lehet biztonságban,

üres szíve egész áldott nap valami emberit vár, talán egy szót,

de az emberek nagy részének érthetetlen, fura és távoli marad,

a könnyei még önmagának is furák, érthetetlenek és távoliak,

hiszen, eltűntnek van nyilvánítva, a világ perifériáján él elszóródva mint a reggeli köd,

ahogy betakarja a várost,

talán akkor rég keződött, amikor még azt hitte, elveszítette őt, akiből született,

és akkor szembe találta magát a keserű, sötét valósággal: megvolt valaha?  maga mellett, jelen ott volt ő valaha? Nem tudja elveszíteni azt, aki sose volt.

A lány elgondolkozott. Nem, nem veszthette el őt, hiszen egyrészt még meg se halt,

viszont ott se volt, jelen, soha, érzelmileg, emberileg az életében,

talán már nagyon rég eltűntnek van nyilvánítva,

ezért nyilvánít ő is mindenkit eltűntnek.

Az emberi szó, az érzések mint olyanok megengedhetetlenek számára,

magánya ott ül a lelkében, könnyei néha meg-megremegnek,

de muszáj eltűntként élnie és őt is eltűntnek nyilvánítani,

van aki már nem fáj, már nem tud fájni, túl távoli az eltompult léleknek és persze van akit túlságosan fáj szeretni, így próbál, igyekszik ..... nemszeretni, senkitseszeretni, sohatöbbé,

így egyszerűen csak távoli, érhetetlenül furcsa és elérhetetlen marad, örökre,

de hogy lenne más, ha mindenki más is  elérhetetlen számára?

ELTŰNTNEK NYILVÁNÍTVA - EZ ÁLL A SZÍV ABLAKÁN

ELTŰNTNEK NYILVÁNÍTVA - MONDJA A LÉLEK, MERT A LÉTEZÉS FÁJ, MERT TE IS LÉTEZEL, VALAHOL, MESSZE, VALAHOL, A KÖDBEN ELÚSZVA, EGYETLEN EMBERI SZÓ ÉS ÉRZÉS NÉLKÜL.

VALAHOL LÉTEZEL.

ELTŰNTNEK NYILVÁNÍTVA.

-