Lassan hajnali fél egy. Reggel munka. Drasztikus döntésem révén gépelek, hajnalok hajnalán, mert úgyse tudok aludni. A határon élünk. Hangulatunk bármikor válthat jóból vagy semlegesből akár sírásba és kiborulásba. Megint ezt élem. Az ELFOGADÁS -ig még hosszú az út. Érzem és tudom.

Ma egy régi ismerősnél voltam. Segített nekem dolgokban, mert hó végéig nincs a házban melegvíz, lezuhanyozhattam meg ilyenek, több nap után. Aztán beszélgettünk, egészen estébe nyúlóan. Figyel és tényleg .... tényleg szeretné érteni. Azt mondja, ahogy mesélek, abból.. úgy próbálkozik. 

Lefeküdtem, néztem a sötétet és mint valami echo, valami elbaszott visszhang pörögtek bennem a beszélgetésünk foszlányai. Hogy mégis minek megyünk be oda, ha így, meg úgy ... ? Hiába magyaráztam, de sok esetben csak akkor kezdődnek újra a nehézségek mikor kijövünk, de akkor már egy másik szintről, amikor szembe kell nézni önmagunkkal. Szembe nézni azzal, amit mindig is sejtettünk: borderline. Felerősödik az egész, ordít benned a szó....és már ágyban vagy, rád tör a sírás meg a fuldoklás, nem, nem a koronavírus miatt hanem a lelked miatt. Mindent egy csomóban tudnál kiokádni. Meg persze a gyógyszer .... arról végképp semmit nem szabadna mondani. Egy reikisnek? Áh, bukott ügy. A kérdés: És mit érzel ha anyád .... ? És mit csinálsz, amikor kiborulsz? Lecseng. Beveszek nyugtatót, ha annyira és lefekszek. Ja, bekapkodod a gyógyszereket? SOHA. NEM. FOGJA. ÉRTENI. EMIATT KEZDETT EL MINDENKI ELHAGYNI, MEG LELÉPNI,MERT HOGY EZ ELFOGADHATATLAN. HÁT SAJNÁLOM.

Azt hiszem, túl sok mindent meséltem, nem szabadott volna ennyit, vagy magyarázni....úgyse tudjuk elmagyarázni és sokszor még a szakembernek is nehéz ügy ez, sokan megijednek egy ilyen dologtól, mert hogy menthetetlen. Menthetetlen? Szeretném hinni, hogy nem. Viszont nagyon, nagyon durván erős és izzik bennem. Jelenleg is, izzik. Pillanatok alatt kerültem ebbe az állapotba. Nem tudom, hogy csináltam, de azt hiszem az ELFOGADÁS és annak a hiánya  az, amire visszavezetem. Arra, hogy ma este nyíltan beszéltem erről, hogy van ez a dolog, s hogy benn ez volt meg az, szeretném hinni, hogy átment, de nem biztos.

- Nyugodtnak tűntél közben - mondta - csak nem ismeri a mélyünkben rejtőző kaméleont, aki bármikor alkalmazkodik emberhez, környezethez, beszélgetéshez és nem látszik semmi rajta .... és wow,  látjátok? Tényleg nem. :-)) 

Aztán lefekszik és a magnó a fejében elkezdi a beszélgetésfoszlányokat visszapörgetni, fulladozva sírja el magát. Pedig csak egy szimpla beszélgetés, és ennyire felzaklatta?

Persze az élet legtöbb területén, munka, család hamuka meg kamuka meg tabu-világ van, viszont ahol úgy érzed, nyíltabban vagy...próbálod elmagyarázni, amit soha az életben nem fogsz tudni elmagyarázni, aztán az éjszaka csendjében rád tör :

GYŰLÖLÖD. GYŰLÖLÖD HOGY EZ VAN. GYŰLÖLSZ BESZÉLNI RÓLA, TUDNI RÓLA. GYŰLÖLÖD AZ EGÉSZET. SEMMISSÉ TENNÉD. KIÍRTANÁD MAGADBÓL, DE EZZEL CSAK ÖNMAGADNAK ÁLLSZ ELLEN.

FOGADD BE! FOGADD EL, HOGY MINDEN MEGNYUGSZIK, VAGY ÉPP FELROBBAN ÉS SOSE TUDHATOD, MIKOR MELYIK TÖRTÉNIK. KISZÁMÍTHATATLAN VAGY ÖNMAGADNAK IS. ÁLLJ A VIHARBAN ÉS NE TÉPJEN KI A FÖLDBŐL A SZÉL. KAPASZKODJ, NINCS MEGÁLLÁS.