Összefogás. Nem vagy egyedül!  -

a csapból is ez folyik rendületlenül,

magam vagyok, feltoluló érzések,

a düh forr - basszátok meg, de tényleg! 

A csapból is, meg családi összetartás és közös erő,

magára hagyott szívem darabokra repedő,

mert ritka, de létezik olyan ember,

ki mellett nem áll senki, jelenléttel vagy tettel,

kit mindenki magára hagyott, vírus ide vagy oda,

kinek nincs senki szívében igazi otthona,

kinek család és barát távoli fogalom,

ki egyedül áll minden vihart a túloldalon,

és nincs ki szólna hozzá, se énekhang, élő,

késleltetett érzés, a robbanás sose késő,

és zokog és keresztbe hányná a világot,

ezerszeresen érzi, belül ez a magány ott.

A csapból is ez folyik, összefogás, közös erő,

van kinek magányos lelke bánattal remegő,

s közben a düh forr mert a világ nem látja,

pedig igen,egyedül, szeretethiánytól forr magában,

és nincs senkije, nincs hol megnyugodni,

örüljetek hogy vagytok egymásnak - biztos jó ezt tudni,

de még így is létezik egy réteg, ki maga van

minden nyugtalanságban, bajban, 

míg a halál közelébe nem ér, senkit se remélhet,

mert van hogy a bajban senki nem áll melléd,

kit érdekel a vírus, ha emberi szinten hiányos

az érzelmi kellék,

kit érdekel, maradsz e még, vagy most visz a pokolra,

ha nincs senkid akinek számítanál a lelki nyomorban,

van mikor már végképp nem érzel semmit,

aztán váratlan kitör minden, a buzi istenit,

vegyétek észre azt is, ki mindig is egyedül van,

s a hülye összefogásotok nem lenne hamis, tettetett zsivaj.

Egy járvány kell mindehhez és halálos veszély?

Hát basszátok meg, magányban is túlélem én.