Szeretlek,

de el nem érlek,

Szeretlek,

lelkem lelkedben remeghet.

Hiányzol,

csak fekszem erőtlen, könnytócsa hagy foltot az ágyon,

távol vagy, minden rettenet messzi,

a kertet fekete rózsasor övezi,

tüskéi szívem szerte sebzik,

az útra árnyék ereszkedik,

árnyékodba lépek és ott találkozunk,

a kora esti fényekben együtt nyújtózkodunk.

Szeretlek, 

el nem érlek,

Hiányzol,

a seb kivérzik, elhal minden álmom.

Bár itt lennél,

szívem vágyódik, árnyékoddal árnyékomba érnél,

és okos szemeddel szemembe néznél.

Szeretlek,

mi távol, el nem érlek.

Emlékeimben kutatlak,

teret engedek képi - érzelmi utaknak.

Az elvérző könnyek még élő érzelmeket mutatnak.