Madárcsőr váj testem mélyén,

a haláltól miért félnék? 

Lyukat váj át bőrön - húson,

vér tör át a kreált úton,

a csőr véres, éjjeli rémek,

Éjfekete, ne bánts, kérlek!

De a madár belém kúszik,

lelke lelkembe bújik.

Sötét madár, sötét lélek,

együtt szállunk a messzeségnek,

leválasztott emberlétem,

madárforma kel ki éppen,

vére egyesül az embervérrel,

lénye eggyé lesz a lénnyel,

tovaszáll a sötét égen.

Vijjog a madár ott fenn,

fájt neki az Élet lenn, 

véres eső hull a földre.

ember s madár mindörökre,

eggyé válva körbe-körbe,

tovaszáll az Élet-körbe.