Személyiségem mint színes ablaküveg-darabok,

összetörten hever, az emberi létezésben nehezen maradok,

mert mint ember talán tényleg túl gáz vagyok,

s ha kommunikálok, érnek újabb összezavaró támadások,

többé nem, többé nem fogok, nem szólhatok,

csengenek körülöttem az üvegdarabok,

elfáradtam, apró szilánkokra esett, aki vagyok,

mert én az apró, körülöttem a domináló nagyok,

ne támogass többé, emberek, szétszaggassatok,

belül minden kis sejtek, szerte hulljatok!

Érték érzésem darabokra szétzuhan,

körülöttem viharos, romboló szél suhan.

Nem beszélek, a világom a belsőm töredezett,

a darabokból nem áll össze többet.

Vérpatak folydogál lelkemben,

széttört darabok úsznak el, többé már nem rejtem el.