Szorongok ha szólsz hozzám,

szorongok és furcsán érzek,

szorongok, ha úgy látom, szavam nem érted,

szorongok, ha próbálkozok, kapcsolódni vágyok,

szorongok, ha ott vagy s mégse, sűrűek az álmok,

szorongok, ha szólok hozzád, szorongok de élek,

szorongva a világban élesek a fények,

szorongok, ha magamban, tiszta szívből kérlek,

fogd fel, mi van velem, lelkemet értsd meg,

és szorongok, ha küzdök, magyarázok, s ebből áll az élet,

szorongok, ha azt szeretném, vágyok rá, hogy érts meg,

és szorongok, ha letiltalak, zavarosan érzek,

most már tudom mitől van, tisztábbak a fények,

és végül töröllek újra s meg most se bánom,

hisz minek ha nem értesz, az emberi több mint rossz álom,

és letiltalak, mert minek írjunk, ha nem értesz s ez a vége,

szorongok, ha bármi emberi mozdul be a képbe,

és ha tényleg nem érted, sose fogod, mi itt a nagy lényeg,

szorongásom enyhül, ha mellőzlek téged,

néha fáj, mert persze én is valakire vágyom,

akivel összeérünk és szép lesz éjjel az álom,

de ha ilyen nincs épp, akkor többet más felé nem lépek,

valahogy így is küzdök, de kevesebb szorongással élek.