Meghaltál bennem

mint női test az alig apró kis mag(zat)ot, kilöklek

meghaltál lelkemben, úgy érzem, követlek.

Hiányzó érzések, könnyekkel gyászollak,

az ölelés az ellenszere a gyászos sárfoltnak.

Mi volt anno, te és én egy testben, halott,

nem akartam napvilágra jönni, itt egyre fulladok,

s könnyeimmel, Üvegdarabjaim, síromra hulljatok!