Új arcok jönnek,

rögtön az út szélére söpörnek,

ott ülsz a poros úton,

koszosan, magányosan, vacakul,

szótlan ülsz, néma a világod,

belül így már a sírod ásod,

könnytelen, néma örvénye,

siklasz lefele, itt a Pokol törvénye:

Maradj csak néma,

szavad senkit se érdekel s ez nem laza tréfa,

kívül a körön minden síri,

léted szűnik, nincs már kiért sírni,

mert semmi se stabil, új arcok jönnek,

érzéseid a Pokol-béli folyón kikötnek,

s nem várnak újabb emberi utakat,

nincs remény, már semmit se kutatnak (....)