Behív. Megdicséri a hajam, persze igen, azóta levágattam azt is, megjegyzi, hogy jó színben vagyok - ez csak a látszat, egy külső látszat. Most nem táncolok - ahogy ő szokta mondani, nem mászkálok körülötte mint aki be van szívva, nem pörögve beszélek - olyankor kb le kéne lőni, nem vagyok felhúzva, mint máskor --- most az ellenkező pólus van, a magamba fordult fáradt némaság, a szavakra való képtelenség.

- Varró Danit olvas? - kérdi. Jól esik, hogy érdekli, észreveszi, miket olvasok.

Naná, könyvvel, naplóval mindennel felszerelkezve jelenek meg.

- Most leülök - mondom - fáradt vagyok - nem is tudom - hogyan fogok beszélni - mondom akadozva, még előtte is zavartan. Nem vagyok jól - teszem hozzá. Fogom a naplóm, nyitom ott, ahol kijegyzeteltem a június és a július érzelmi zavarait, rövidítve , az éjszakai sírásokat mindig 11 és éjfél között.

Itt már 5 napig nem is írtam semmit - mondom - mert szinte minden nap sírtam és nyugtatóztam magam, majd feküdtem és másnap indult újra. Említem azt az estét, mikor videókat néztem,késsel a kezemben - ami maradt egyféle szimbólum - és az öngyilkosságon gondolkoztam - erről még mindig elég nehéz őszintén beszélni - ezt is jelzem.

Beszélek magányról, ürességről, a nyári próbálkozásokról, dobkörről, magányról, sírásról, bornapokról, utcazenéről, ivászatról, rosszullétről, tudatmódosításról, a rendőrről, aki kérdezte jól vagyok e , s akit leráztam, hogy nincs semmi gáz, csakhogy akkor elég nagy gáz volt. Elég nagy. Beszélek Kapolcsról, tömegről, amit nem bírtam ott se sokáig, a családi program utáni kiborulásról, zokogásról, szem égéséről, fejfájásról, nem alvásról, amiről csak előtte beszélhetek igazán őszintén .... és aztán a nagyon friss munkakezdésről és újabb zokogásról.

Kell a naplóm, bizonyos dolgokat olvasva, biztonságot ad. Rettenetesen fáradt vagyok beszélni, beszélgetni, egyáltalán ..... azt hiszem, nem is tudok, csak ülök ott magamba fordulva, zavartan, miközben ő gépel.

- Kventiax - mondja - nem új, ismeri a testem, az agyam -  azon segíthetünk gyógyszerrel, hogy ezeket az éjszakai borzalmakat megelőzzük, de ezt vegye be már 8 órakor, a Ketileptet, meg amikor.

Kilépek, várok. Nem úgy vagyok mint más alkalmakkor, sok volt ez a nyár, egészen kicsinált, most nem pörgök, nem zizgek, nem mászkálok mint az őrült, nincs a fenekemben a robbanócukorka, nem, most nem így szorongok, most máshogy, most magamban, ott benn, és közben rettenetesen fáradt vagyok. Fáradt a magánytól, a június óta tartó nehéz éjszakáimtól - bár egyszer már magamtól is emeltem az esti gyógyszert és akkor végre, nyugodtan, kiütve aludtam másnap du. 1-ig - most mégis jó volt ha zavartan meg naplóval is, de ezekről beszélni. Tudja, hogy közelítse meg a dolgokat, ismerjük egymást egy ideje.

Várok. Eltelik egy kis idő míg felfogom, hogy mg-sakk ez már. Esténként legfőképp. mg x 2 + mg x 2, + mg x 1,5

( ha baj van akkor 2, ha meg, akkor meg ------- hát abba ő nem szól bele, ahogy gondolom )

Szóval őszig eszerint sakkozok.